A szolnoki Damjanich János Múzeum és a Pekingi Egyetem immáron négy éve tartó együttműködése jóvoltából ez év nyarán is kínai régészhallgatók vettek részt a megyei feltárásokon. A nemzetközi kapcsolat sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén a világ egyik legjobbjaként jegyzett egyetem négy végzős diákja csatlakozott a tiszapüspöki mellett zajló ásatási munkálatokhoz.
A vendégek a gyakorlati tapasztalatokon túl a hazai örökségvédelem elméleti oldalával, a magyar régészeti korszakok jellemzőivel és a múzeum tevékenységével is megismerkedhettek. A szakmai tudás elsajátítása mellett a kikapcsolódásra is maradt idő: a város nevezetességeit szakavatott kollégák vezetésével tekinthették meg, és a jellegzetes magyar ízeket is kipróbálhatták. A csípős gulyás és halászlé minden hallgató kedvencévé vált, de a lángos és a pörkölt is osztatlan sikert aratott. Mégis, Szolnok nyugodt csendessége nyűgözte le a diákokat leginkább, amely Kína zajos és szennyezett nagyvárosainak igazi ellentéte. Nap, mint nap rácsodálkoztak a kék égre, a fákra és virágokra, amik a húszmilliós Pekingben ritka tüneménynek számítanak.
A jó hangulatú nyári gyakorlat a múzeum munkatársai számára is kiváló alkalom, hogy az európaitól néhol eltérő ásatási módszertannal is megismerkedhessenek, és a két ország régészetében egyaránt meghatározó kultúrák – mint a szkíta, a hun, vagy éppen az avar – terén szerzett tudást bővíthessék. Kínában pedig, ha az európai régészetre terelődik a szó, a közel nyolcvanezer főt számláló oktatási intézmény falai között egyre gyakrabban csendül föl Szolnok neve.