Fontosnak tartjuk a nagyközönség folyamatos és rendszeres tájékoztatását a szolnoki Damjanich János Múzeumban zajló régészeti munkákról. Éppen ezért a tavalyi év utolsó terepi munkának rövid összefoglalását adjuk most a következő rövid bejegyzésben.
A szolnoki Damjanich János Múzeum régészei számára az esős hónapok is tartogattak némi izgalmakat. Szeptember végén – október elején kezdődött el a jövőbeli M-44-es út nyomvonalának próbaásatása. Módszerében a próbafeltárások abban különböznek a teljes felületű ásatásoktól, hogy a lelőhelyek kisebb része kerül megkutatásra, lényegében a kiterjedés és az intenzitás (egyben a lehetséges idő és költségvonzat) megállapításának céljából. A feltárások során előkerültek újkőkori, középső bronzkori, szarmata és középkori leletek is.
A legidősebb korszak az újkőkorba sorolható Szakálhát-kultúra telepjelenségei (Kr. e. 5500 – 5000) és temetkezései. A bronzkort a középső időszakra (Kr. e. 1900 – 1400) tehető egyszerű telepjelenségek jelentik, pontosabb meghatározásuk nagyon nehéz, ugyanis általános tál és bögreformák fül- és oldaltöredékei kerültek elő. Egy jelentősebb szarmata lelőhely (Kr. u. 2 – 3. század) is szondázásra került, továbbá egy kiterjedt (több mint 30 épülettel) középkori-kora újkori (12-15. század) falusias jellegű települést is feltártunk. A szarmata lelőhelyen (Öcsöd és Kunszentmárton határában), pontosabban lelőhely részleten, közel száz különböző méretű és funkciójú régészeti jelenséget tudtunk megfigyelni, melyek a 2-3. századra datálható település szűk részletét jelentik, ennek északi szélén egy későbbi, talán 4. századi temető három sírját is kibontottuk.
A település meghatározó jelenségei a gödrök, árkok, égett felületek és egyéb munkagödrök voltak. Betöltésük többnyire laza szerkezetű, hamus anyag. Ebből arra következtetünk, hogy egy nagyobb kiterjedésű szarmata lelőhely egy „munka végzési negyedét” tártuk fel. A leletanyag a telepfeltárások jellemző képét mutatja: nagy mennyiségű kerámia, állatcsont és patics. Kis mennyiségben került elő fém: egy bronztükör töredéke, egy bronzár, néhány korrodált vastárgy (talán szegek). A kerámiaanyagban néhány a Római Birodalomból származó töredék is megtalálható, és több dák jellegű durva edény, illetve néhány késő kelta stílusú kerámia fordul elő. Érdekes darab egy szinte teljesen grafitból készült befelé hajló peremtöredék, valamint egy feltehetően dák gyümölcsöstál talpának töredéke.
Valószínűleg a három kibontott sír, illetve két további, melyek nagyobb része a szelvényfal alatt feküdt, egy kisebb temetőhöz tartozik (esetleg 15-20 temetkezés). Valószínű, hogy a településnél későbbiek, de ez csak a részletes tipológiai és kronológiai elemzések után dönthető el. Két sírgödör üresnek bizonyult, míg a harmadikban szép mennyiségű halotti mellékletre bukkantunk: bronztükör, nyakperecek, karperecek, fülbevalók, gyöngyök, féldrágakövek, kés, korsó, üvegedény/fiola maradványai. A váz gyakorlatilag megsemmisült a földben, ellenben a koporsó lenyomata egy vékony fekete sáv formájában megőrződött, ez alapján arra következetünk, hogy az elhunyt egy rönkkoporsóban lett örök nyugalomra helyezve.
Kovács Péter – Hoppál Krisztina