Tizenkét gyermek társaságában gyógy- és fűszernövények bűvöletében töltöttünk egy hetet a szolnoki Zagyva-parti Tabáni tájházban, a Damjanich János Múzeum kedves kicsi filiájában, július 20–24. között. Közel negyven fokos nyári hőségben jártunk a Zagyva-parton pitypang, keskenylevelű útifű és cickafarkfű után; megismertük a parlagfüvet, a csalánt, a mentaféléket, a citromfüvet… Szép kirándulást tettünk Nagykörűben, ahol Grósz Tamás készséggel vezetett végig minket csodálatosan gazdag, gyógynövényekkel teli kertjében, s még növénymintákat is kaptunk tőle. De belátogattunk a helyi művelődési központba, ahol megcsodáltuk Pető Rózsa nemezfiguráit, és természetesen „bekukkantottunk” a játszótérre is. Itthon végigsétáltunk a Verseghy-parkon, megálltunk vizet inni a Béres-kútnál, megismerkedtünk a rózsakerttel, hűsöltünk a Tisza-parti gesztenyék, platánok és hársak alatt. Persze mókáztunk egy kicsit a városi szökőkutak körül is. Meglátogattak minket a szolnoki újság és televízió munkatársai. Mi pedig csak gyűjtöttük a mindenféle füveket, faleveleket és albumba rendszereztük őket. Mindeközben finom gyógyteákat készítettünk és literszám ittunk is belőlük. Talán ezek „mellékhatása” volt az állandó jó kedély, ahogy kedves manópásztorunkat, Pataki Patrikot „zaklatták” az apró népek. Azonban akadt idő olvasgatásra, tájházi trécselésre-hűsölésre, bújócskázásra is. Hamar kiderült, hogy a gyerekek közül sokan ügyes fotósok, így aztán a táborvezetők is lencsevégre kerültek. Új ismeretségek-barátságok is köttettek. Na persze a táborzáró emléklapok átadásakor mi is elérzékenyültünk egy kicsit, ráadásul a „Levendula tánckar” műsorszáma a szülőket is elérzékenyítette… Aztán az elcsendesült házban és udvaron tettünk-vettünk a szokatlan nagy csendben, Bodza kutyus őrző felügyelete mellett. Hamar elröpült ez a júliusi hét… De a szavak helyett meséljenek a fényképek!
(Képek: Mocsáry Magdolna, Bodolai Mária, Pataki Patrik; Szöveg: -bo-mara-)